Mohács 500: KEGYELET – HŐSIESSÉG – KÖZÉP-EURÓPAI ÖSSZEFOGÁS
A mohácsi csata 500. évfordulója nem csupán egy történelmi dátum, hanem a nemzeti emlékezet alapos felülvizsgálatának és megújításának lehetősége. A 2023. áprilisában kelt 1159/2023. (IV.27.) kormányhatározat átfogó nemzeti programot indított a mohácsi csata 500. évfordulójának méltó előkészítésére. Az előkészítő munkálatokban számos terület, így az emlékezet, a tudomány (történelem, régészet, antropológia, geográfia), valamint a kultúra kiemelt szerepet kapott. A Mohács 500 program hivatalos partnerei Mohács Város Önkormányzata és a Mohács 500 Nonprofit Kft., a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszéke, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóközpont, a Magyar Nemzeti Levéltár, a Magyar Történelmi Társulat, a Pécsi Tudományegyetem, valamint a HUN-REN PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport.
A projekt központi célkitűzése a paradigmaváltás: szakítani kívánunk azzal a szemlélettel, amely a mohácsi csatát egy elkerülhetetlen, pusztán belső gyengeségből vagy éppen a nemesi széthúzásból fakadó katasztrófának és egy összeomló ország végső kudarcának láttatja. Célunk, hogy ezt az üzenetet a lehető legtöbb felületen és eseményen, valamint a közoktatás színterein is rögzítsük. A mohácsi csatát természetesen nem szabad „megnyerni”, de az ott helyt álló hősökre és a nemzetközi összefogásra kegyelettel emlékezni az utókor kötelessége.
A legújabb tudományos kutatások bizonyítják, hogy a Jagelló-kori Magyarország a 15–16. század fordulóján nem egy impotens állam, hanem a térség meghatározó hatalmi tényezője volt. A Jagelló-dinasztia, amely ebben az időszakban a Cseh és Magyar Királyság, valamint a Lengyel-Litván Állam fölött uralkodott a korabeli Európa legnagyobb területei felett rendelkezett. A kor meghatározó államai rendre szövetségi ajánlatokkal keresték, és igyekeztek konfliktusaikban a saját oldalukra állítani. Magyarország esetében túlzás nélkül állítható, hogy ez a korszak a prosperitás és a béke korszaka: Mátyás király nagy reneszánsz építkezéseinek befejezése, a szomszédokkal ápolt kiegyensúlyozott viszony és az Oszmán Birodalom egyre erősödő fenyegetése határozta meg. Ez a korszak egy olyan közép-európai hatalmi központot jelentett, amely képes volt ellenállni az Oszmán Birodalom expanziós törekvéseinek és évtizedeken át Európa első számú védőbástyájaként funkcionált.
A program mindvégig hangsúlyozzuk a vereség valódi, objektív okait, köztük az Oszmán Birodalom korabeli, Európában páratlan logisztikai teljesítménye és katonai fölénye elsősorban külső tényezőkben kell keresnünk. Az I. (Nagy) Szulejmán szultán által vezetett sereg nemcsak II. Lajos magyar királyt, de minden bizonnyal bármelyik európai uralkodót elsöpörte volna. A mohácsi csatát egy évvel megelőző páviai csatában I. Ferenc francia király és V. Károly német-római császár és spanyol király is a magyarhoz hasonló méretű sereget tudott felvonultatni.
A program során bemutatjuk, hogy a keresztény sereg a hősies ellenállás példáját adta, ahol a magyar nemesség mellett cseh, lengyel, horvát, szerb, német és itáliai harcosok vállvetve küzdöttek az európai kereszténység védelmében.
A NÖRI megközelítése – amely a történettudomány mellett a régészet, az antropológia és a modern hadtörténet eredményeit is integrálja – biztosítja, hogy Mohács emlékezete a 21. századi ember számára is átélhetővé váljon. Nemzetközi konferenciák keretében Budapestre és Pécsre hívtuk a korszakkal és a témával foglalkozó európai tudósokat, valamint szakmai utak sorozatával ismertük meg a Balkán-félszigeten az Oszmán Birodalom elleni küzdelemmel kapcsolatos emlékhelyeit. Idén pedig egy vándorkiállítás segítségével igyekszünk minél több emberrel megismertetni a projekt eredményeit.
Célunk, hogy ne csak a tragédiát, hanem a keresztény harcosok leszármazottaiként a hősök egyéni sorsát és a méltó ellenállást állítsuk a középpontba.